Az év végén a munkavállalók rendszeresen azon tűnődnek, mi lesz a fennmaradó szabadságnapjaikkal, ha azokat már nem tudják az adott naptári évben kivenni. A jó hír a munkavállalók számára, hogy a megmaradt szabadság nem egyszerűen elveszik. Ez az Európai Bíróság (EuGH) és a Német Szövetségi Munkaügyi Bíróság (BAG) ítélkezési gyakorlatának értelmében csak akkor következik be, ha a munkáltató arra törekedett, hogy a munkavállaló kivegye a szabadságát, és erre lehetőséget is adott. Ha a munkavállaló ennek ellenére nem megy szabadságra, akkor azonban a követelés elévülhet.
A munkavállaló éves szabadság iránti igénye a Szövetségi Szabadságtörvényben (BurlG) van szabályozva. Ennek értelmében az éves szabadság törvényes minimuma 24 nap. Ez az igény azonban félreérthető, mivel egy hatnapos munkahétre épül. A szokásos ötnapos munkahéten az éves minimumszabadság 20 napra csökken – mondja az MTR Legal Rechtsanwälte gazdasági ügyvédi iroda, amely többek között munkajoggal foglalkozik.
Fennmaradó szabadság év végén
Előfordul azonban, hogy a munkavállaló év végéig nem használja el a szabadságnapjait. Ennek oka lehet például, hogy a munkáltató üzemi okok miatt nem hagyta jóvá a szabadságot, vagy a munkavállaló megbetegedett. Ilyenkor általában a szabadság átvihető a következő évre, és március 31-ig ki kell venni.
Ha azonban nem áll fenn sürgős ok arra, hogy a munkavállaló ne tudta volna teljesen kivenni szabadságát, az nem évül el automatikusan az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint. Ahogyan az EuGH a 2018. november 6-i ítéleteiben (ügyiratszámok: C-619/16 és C-684/16) kimondta, a szabadság iránti igény nem szűnik meg automatikusan, ha a munkavállaló nem kérvényezte a szabadságot. A szabadság iránti igény csak akkor tűnik el, ha a munkáltató kifejezetten figyelmeztette a munkavállalót a még fennálló szabadságnapokra, és számára is lehetőséget biztosított a szabadság kivételére.
A munkavállaló nem veszi ki a szabadságot
Fordítva azonban a szabadságigény elévülhet, ha a munkavállaló megfelelő tájékoztatás ellenére, teljes körű ismeretek birtokában saját döntése alapján nem vette ki szabadságát – mondja az EuGH. A bizonyítási teher itt azonban a munkáltatót terheli. Amennyiben a munkaviszony időközben megszűnt, az EuGH továbbá rámutatott, a ki nem vett szabadság pénzügyi megtérítése is elmaradhat.
BAG a szabadságigény elévüléséről
A Német Szövetségi Munkaügyi Bíróság (BAG) a 2019. február 19-i ítéletében (ügyiratszám: 9 AZR 541/15) követte az EuGH ítélkezési gyakorlatát. A BAG megállapította, hogy a munkavállaló fizetett éves szabadság iránti igénye általában csak akkor évül el az év végén, ha a munkáltató előzetesen tájékoztatta őt a konkrét szabadságigényéről és az elévülési határidőkről, és a munkavállaló ennek ellenére önként nem vette ki a szabadságot.
A BAG továbbá kifejtette, hogy a munkáltató feladata a szabadság időbeli meghatározása, és közben a munkavállaló kívánságainak figyelembevétele. Ez ugyan nem kötelezi a munkáltatót arra, hogy a munkavállalónak automatikusan szabadságot biztosítson, de az ő felelőssége az, hogy a munkavállaló szabadságigényét érvényesítse. Az EuGH ítélkezési gyakorlata szerint a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a munkavállaló ténylegesen képes legyen kivenni fizetett éves szabadságát. Amennyiben szükséges, a munkáltatónak hivatalosan is fel kell kérnie a munkavállalót, hogy vegye ki szabadságát – mondja a BAG. A munkáltatónak továbbá egyértelműen közölnie kell, hogy a szabadság a vonatkozási időszak vagy az átvitel időszak végén elévül, ha a munkavállaló nem veszi ki azt.
A szabadság elévülése tehát általában csak akkor következhet be, ha a munkáltató aktívan felszólította a munkavállalót, hogy vegye ki a szabadságát, ellenkező esetben a követelés a szabadság évének vagy az átvitel időszakának végével megszűnik – tette világossá a BAG.
EuGH: a szabadságigény nem évül el
Az EuGH 2022. szeptember 22-i ítéleteivel további lépést tett (ügyiratszámok: C-120/21; C-518/20; C-727/20). Úgy döntött, hogy a szabadság iránti igény nem évül el, ha a munkáltató nem törekedett arra, hogy a munkavállaló kivegye szabadságát. Ebben az esetben a három évnél régebbi szabadságigények sem évülnek el.
Az ítéletek világosan kimondják, hogy a munkáltatóknak mindenképpen figyelembe kell venniük figyelmeztetési és közreműködési kötelezettségeiket.
MTR Legal Rechtsanwälte tanácsadást nyújt szabadságigények és további munkajogitémákban.
Legyen szíves és lépjen kapcsolatba velünk!
